A KOCSI
Egyszer csak ott volt a ház előtt az a vajszínű doboz. A gyerekek fedezték fel. Meglehetősen gondterhelt képpel állták körül. Szólni nem szóltak. Majd egy csíkos trikós fiú.
– Škoda.
Egy kicsit közelebb mentek.
– Jó kis Škoda.
A napfény besütött a kocsiba, valósággal átvilágította. Álmos, langyos, reggeli napfény az üres ülésen. Maga a kocsi is mintha aludt volna.
– Azért nekem nem kéne. – Nyurga, fekete fiú hajolt a hűtő felé. – Nem bírja a nagyobb utakat. Hegyvidéken meg teljesen használhatatlan.
– Hegyvidéken! – A csíkos trikós felnyerített. – Hány Škodád ment már tropára hegyvidéken?
A másik meg se hallotta. Most éppen a kocsi orrát kopogtatta. – Egy kis Trabanttal többre megyek. A Trabant eszi a kilométereket. – Elhallgatott, majd váratlanul: – Ebben a kocsiban még nin
