Temps bejött hozzá. Ugyanaz a kisfiús mosoly. Gátlásos és édes. Leül mellé az ágyra. Megfogja a kezét, és ő nem húzza el. Neki elmondhat bármit, megbocsát és nem ítélkezik. De mit akarnál elmondani, Peg? Na? Hogy életunt vagy, minden bajod van? Úgyis hallgatni fogsz. Vagánykodsz tovább, adod a nagyot, na ki jó még egy körre?
Tudom, hogy a te ötleted volt, mondja Ulysses.
Col érdeme.
Tudom, hogy a tiéd.
Mi van odakint?
Col modortalan volt Claude-dal, Claude meg nekiment.
Hogy van?
Col vagy Cress?
Cress.
Máris jobban attól, hogy itt vagy. Meddig maradtok, Peg?
Míg helyre nem jön.
Kösz.
Jól nézel ki. (Peg megsimogatja az arcát, az állát). Magadra találtál, igaz? Tessék? Olyan kérdőn nézel, mit akarsz tudni?
Hogyan szabadultál el tőle?
Hagyjuk ezt, Temps.
Aggódom érted.
Én is é
