Önnek is, Contessa, felelték.
Hát Alys? Ott fejezte be az estét, ahol elkezdte. Ugyanabban a kietlen kapualjban, csak éppen Romy hüvelykujjával a szájában. Még sós volt az imént közösen elköltött krumplisziromtól. Körömszél érdességéhez ért a nyelve. Nyalogassál, mondta Romy, és Alys úgy is tett, még beljebb húzódtak, mikor elhajtott arra a carabinieri. Alys az órájára nézett. Nagyvonalú kimenőt kapott, szólt, hogy mennie kell. A folyónál váltak el. Egyikük északnak indult, másikuk délnek.
Éjjel kettőkor lépett Alys a palazzóba, és halkan csukta rá a kaput a világra. Levetette a cipőjét, nehogy felriassza Cressyt, akinek tárva-nyitva állt a hálószobaajtaja. A konyha felé tartott, de égett a villany a nappaliban.
Igazán nem kellett volna virrasztanod miattam.
Itt vagyok, nézett föl egy
