KONYHAFAL
A vízcsap ott maradt a falon. Mintha még mindig körülötte lenne a konyha edényekkel, kancsókkal és egy kéz, ahogy feléje nyúl.
Udvar volt körülötte, sárgászöld fűvel, egyetlen csupasz fallal. Aztán megint udvar. Holt udvar lépett holt udvarba egy lépcső omladékán át. Kicsorbult szélű téglák futottak fölfelé, hogy végül is egy ajtó üres nyílásánál szakadjon meg a sor.
Gyerekek szaladtak be az udvarra. Ketten, kéz a kézben. Aztán elengedték egymást, mintha két oldalról akarnák körülkeríteni a csapot. A piros mackós lány eltűnt egy gödörben, de csak azért, hogy a következő pillanatban megint fölbukkanjon. A fiú – füles sapkában, buggyos nadrágban – ott állt a csap előtt, belebámult a megfeketedett kagylóba.
– Furcsa – szólt hátra a lánynak –, ez itt maradt.
A lány perdült egyet
