Huszonnegyedik fejezet– Leveled jött – mondta Anouk, és bezárta a kaput. A kosárba dobta a borítékot, miközben Cassie levette a lakatot a bicikliről a fizetőállomáson. Szerencséje volt. Pont a lakással szemben volt egy Vélib közösségikerékpár-gyűjtőállomás, így könnyen mehetett biciklivel a munkahelyére reggel, és a dokkolás után csak alig több mint kétszáz métert kellett sétálnia. Anoukot ez nem érdekelte. A stúdiója csupán kétutcányira helyezkedett el. Odáig még a tizenkét centis sarkú Louboutine-ban is el tudott tipegni.
– Bonne journée, chérie – köszönt el Anouk, és könnyedén megpuszilta az arca mindkét oldalát. Az egy héttel korábbi, vacsora alatti nézeteltérésüket többé nem említették. Nem lett volna túl sok értelme – a kultúrák közti különbségre ez nem jelentett volna gyógyírt.
–
