Harmincnegyedik fejezetCassie távolról sem aludt olyan hosszasan, mint szeretett volna, és nem azért, mert felébresztette és felriasztotta a vízvezeték zörgése vagy a zöldségpiaci kofák kiáltozása a szomszédos téren, hanem mert Henry küldetést teljesített.
Fél hétkor nyitott neki ajtót, és még ahhoz is túl álmos volt, hogy fenyegetően nézzen. A kertben, a hanga mellett ülve csevegtek és nevetgéltek éjjel kettőig, utána a négy és fél óra szunyókálás nem oldotta meg a problémáit.
– Ha egy dolgot kell tudnod rólam, Henry, és ezt csak a lelki épséged érdekében mondom, hát azt, hogy ki kell aludnom magam – mondta akadozó nyelvvel. – Erről vagyok híres. Ez nem alku tárgya. Nem luxus, hanem szükséglet. – Rá akarta zárni az ajtót. – Találkozunk tizenegy tájban!
Henry az ajtórésbe rakta a lábát.
