Tizenkilencedik fejezetA tél fogást talált a városon, és karácsony estéjén viharfelhők vitorláztak az égen. Az ősz reszkető, lobogó pompáját – amely az arany, a borostyán, a karamella és az okkersárga árnyalataira festette a várost – elfújta az északi szél, és csupán a meztelen épületek, a húsuktól megfosztott csontvázak maradtak. A fákat lecsupaszította a fák szívós kérgéig, az elszáradt, hullott levelek végigtáncoltak a sugárutakon, a baljós, galambszürke ég hótól duzzadt.
Cassie és Luke kézen fogva felkocogott a könyvtár rengeteg, széles lépcsőjén, eliramodtak a híres oroszlánok mellett, át a vaskos márványoszlopok között, és alig várták, hogy menedékre leljenek a jeges levegő elől.
– Miért kell ezt csinálnunk? – kérdezte Luke, amikor beléptek, és a könyvtár zümmögő melege beborította
