VII. FEJEZET
– Nos, hogy tetszett az intézet? – kérdezte Hamilton kárörvendő villogással, mikor elhagytuk az épületet.
– Sajnálom ezeket a szegény embereket – mondtam megindultan. – Remélem, hogy legalább némelyiken lehet még segíteni?
– Ez egészen bizonyos. Egyesek gyógyultan hagyják el az intézetet.
Néhány szóval beszámoltam tapasztalataimról. Hamiltont érthetetlen jókedvre hangolták szavaim.
– Furcsa dolgokat tapasztalhat ilyen helyen az ember… Örülök, Trent, hogy most megismerhette az érem másik oldalát is: az őrültek sokszor a legmeglepőbb gondolatokra képesek. Például láttam egy embert, aki Napóleonnak képzeli magát, és mégis nagyon jól tudja, hogy tébolydában van. Ismeri a többiek betegségét, de saját magát mégis egészségesnek hiszi… Rendületlenül hirdeti, hogy azonos a nagy ko
