Scarlett
Apám megfordul, és felszegett állal, sietős léptekkel távozik, egyáltalán nem érdekli, mi van velem.
A térdem elgyengül, de Gabriel átkarol, én pedig rátámaszkodom. Soha nem állt még így ki értem egyetlen férfi sem…, és fáj, hogy Gabrielnek épp a saját apám ellen kellett a védelmemre sietnie.
– Menjünk be – súgja a fülembe.
Zavarodottan bólintok.
– Rendben.
Maga elé enged az ajtónál, és a kanapéhoz kísér. Rádőlök, de a könnyek nem kezdenek el peregni, ahogy gondoltam. Csak… ürességet érzek.
Gabriel int Halnek, és mond neki valamit, de a fejemben zakatoló gondolatoktól nem hallom.
Az apám teljes mértékben leszar. Idegen is lehetnék neki.
Fáj, de a szívem azon részei, amik ilyenkor mindig vérezni kezdtek, már teljesen elzsibbadtak. Vagy talán csak megkeményedtek? A lényeg,
