Scarlett
– Lenyűgöz, hogy megverted Lököttet – mondom, egy rózsaszín plüssnyuszival a hónom alatt.
Gabriel vet egy pillantást a nyereményemre.
– Nem egy sótartó, nem is borsszóró, de megteszi.
Elmosolyodom a szavak hallatán. Imádom, hogy emlékszik az apró dolgokra.
Lökött Hallel sétál egypár méterrel előttünk. Kijelentette, hogy még egyszer körbe kell járnia a tornatermet, hogy el tudja dönteni, mivel játsszon. Nagyokat gesztikulál, ahogy Halhez beszél, és melegség önt el. Annyira boldog vagyok, hogy eljöttünk. Hiányzott Lökött, és ha nekem hiányzott, akkor el sem tudom képzelni, hogy Gabriel mit érezhetett.
Amikor elsétálunk egy célbalövős játék mellett, Gabriel megtorpan.
– Te is látod, amit én?
A játék felé fordítom a fejem, és megvizsgálom.
– Mit?
A jobb felső sarokra mutat.
