ŐK KETTEN
Ketten odalent az úton, egy fa árnyékában, egy férfi és egy nő. A fa sehol. Ők ketten nem éppen egymás mellett. Sőt inkább eltávolodva. Házaspár válás előtt? Vagy inkább mintha rájuk szóltak volna valahonnan? Hohó! Csak semmi közeledés! Maguk legfeljebb csak úgy véletlenül akadtak össze. Merő tévedés. Nincs közös témájuk. Hát akkor?
Lehorgonyoztam előttük.
De miért?
Hiszen semmi dolgom velük. Soha nem láttam őket. Most is csak úgy beléjük botlottam.
A férfi elfordítja a fejét szinte bocsánatkérően. A nő mintha mosolyogna. Ugyan! Csak egy szétfoszlott mosoly azon az elnyűtt arcon. Ráncok végig az arcon, végig a kabáton. A férfi alig észrevehetően bólogat. Valamilyen szöveget ismételget magában. Egy biztos. Ezek nem rám várakoznak. Ezek most láttak először. Akárcsak ezt az öre
