Cooper
Ahogy belépek a kaszinóba, az első, amit észreveszek, az egyenruha, amit az osztók viselnek. Tulajdonképpen alig több, mint egy alsónemű. Rövid, fekete szoknyájukban és vörös fűzőjükben sokkal inkább Hugh Heffner kúriájába valók, mint egy kaszinóba, lapot osztani. Friss eltökéltséggel követem a nyilat a magas téteknek helyet adó terem irányába.
Hajnali hat óra van, úgyhogy ilyenkor már csak az elvakult kártyafüggők és a részegek játszanak. Ahogy Kate asztalához közelítek, látom, hogy mindegyikből van egy-egy.
Kate élénken figyel, ahogy helyet foglalok, és előveszem a zsebemből a pénzcsíptetőmet.
– Készpénz be.
Kate a filcborításra helyezi a tíz darab százdollárosomat, és egy öltönyös férfihoz fordul, aki bólint.
– Mit adhatok önnek ma reggel, uram?
Kate felvonja egyik szemöld
