Cooper
Az ágy számomra mindig is két dolgot jelentett – az alvást és a kefélést. Ha nem éppen az egyiket vagy a másikat végeztem benne intenzíven, nem láttam értelmét a tétlenül heverészésnek. Azonban így, hogy Kate feje a vállamra simul, és hallgathatom ritmikus, békés szuszogását, olyan jól érzem magam, hogy legszívesebben egész nap ágyban maradnék.
Kate egy ideig mocorog álmában, míg végül kinyitja a szemét.
– Jó reggelt! – mondja félénk mosollyal, amikor rájön, hogy már ébren vagyok.
– Jó reggelt! – Elmosolyodom, és megcsókolom a homlokát. – Takarórabló!
Kate álmos szeme tágra nyílik.
– Én nem vagyok… – kezdi védekezőn, majd lepillant. A lepedő és a takaró úgy öleli körbe a testét, mintha most veszítette volna el a küzdelmet egy fehér óriáskígyóval szemben, én viszont teljesen és
