Kate
Sajnálom. Ennyit üzenek, ahogy bekapcsolom a biztonsági övemet Sadie kocsijában. Nem lepett meg, hogy Cooper nem válaszolt azonnal, azonban már órák teltek el, és még mindig semmi. Újra és újra elképzelem a pillanatot. A csókot, ami majdnem megtörtént, azt, ahogy megfordulok, és ott látom Coopert – szemében fájdalom és megbántottság tükröződik. Kurtán biccent, és gyorsan távozik, ami meglehetősen felzaklat.
Ötpercenként idegesen ellenőrzöm a telefonomat, de a percekből órák lesznek, és fájdalmasan egyértelművé válik, hogy nem fog válaszolni. Próbálom azzal kiszellőztetni a fejemet, hogy lemegyek az edzőterembe, ami tőlem szokatlan, utána pedig megiszom két pohár bort. De ettől csak összefolynak a gondolataim, és azon tűnődöm, hogy valódi volt-e, amikor Barbadoson úgy gondoltam, mind
