Kate
A látvány nem volt elég. Képtelen voltam annyiban hagyni. A szívem már így is vérzett, de a hajnali háromkor küldött üzenetemre küldött válasza volt az, ami miatt minden reményem szertefoszlott, amibe valaha is kapaszkodtam.
Miért? – ennyit írtam csak.
A válasza tíz perccel később érkezett.
Azt hittem, képes vagyok a monogámiára. Sajnálom.
Elejtettem a telefont, magzatpózt vettem fel, és álomba sírtam magam.
– Elég… szarul nézel ki – mondja Sadie, és egy csésze kávét tol felém.
– Neked is jó reggelt!
Zuhanyzás után bele se néztem a tükörbe, bár látnom se kell a tükörképemet ahhoz, hogy ne tudjam elképzelni, hogy nézek ki… Kívül éreztem azt, ami belül volt.
– Azért vagy szomorú, mert itt hagysz egy istent, hogy egy trópusi szigetre szökhess egy másik istennel?
Sadie a kávéscs
