Mind a hárman ott álltak az autó előtt. Tokics egyik kezével átfogta Csempe-Pempe vállát. Császár is átfogta a másik oldalról. A három vidám fiú. Még csak az hiányzott, hogy énekeljenek.
– Ezt itt sose veti fel a pénz. – Tokics szeretettel csapkodta Csempe-Pempe vállát. – Le merném fogadni, annyi sincs nála, hogy egy pohár sört megigyon.
Császár tétova képet vágott, mint aki nem tudja, hogy most adjon-e valamit Csempe-Pempének.
– Elkaparják, öregem! – Tokics atyai gyöngédséggel veregette a vállát. – A végén majd elkaparják.
Ez volt az a pillanat, amikor Csempe-Pempe kicsúszott Tokics és Császár közül. Levágott a pálya mellett, az öltözők felé. „Azért a Császárt mégiscsak benyomták egy Puch kocsiba, nekem meg klubszeretetről beszélt a Hungler!”
Féloldalasan a pályára nézett.
Lapos, sz
