– Az árulót – bólint bele Hungler a kávégőzbe.
De ha egyszer kiejtik az ember nevét az Atalanta fellegvárában…!
– Hozzál nekünk egy jobbszélsőt, Csempe-Pempe!
– Hozd el nekünk a Faragó–Lengyel jobbszárnyat!
– Hozz egy kapust!
– Tedd naggyá az Atalantát, Csempe-Pempe!
– Teremtsd meg az Atalanta második aranycsapatát!
– Ide figyeljen, Hungler úr, ha ezt Bednariknak mondják, elájul a gyönyörűségtől. Akárcsak Irsay, Gorilovics vagy a többiek.
– De én hű maradtam!
– Mit magyaráz? – A hosszú Krammer ment el Csempe-Pempe mellett.
– Ide figyeljen! – Utánakapott. Akárhogy is, ezt el kell mondja valakinek. – Volt már úgy maga, hogy ajánlatot kapott?
Krammer a fejét ingatta. Nagyon megrovóan ingatta a fejét. – Nem tudom, mire céloz, miféle ajánlatra. – Majd elgondolkozva. – Kaptam már egye
