Fáradtan jött a bíró, mint aki irtózatos messzeségből mászik elő. Várni lehetett, hogy mire odaér a „jelenethez”, már nem is lesz ereje megszólalni, simán összeesik.
Azért mégiscsak megszólalt. Mondott valamit a szélsőnek, mire az hátrébb húzódott. Úgy hátrált, hogy egy pillanatra se vette le a szemét Hübnerről.
– A szívébe zárta.
– De hát nem olyan volt, mint akit megbűvöltek? Amikor Hübner eléje sétált…
– Fiatal kapus, ilyen hidegvérrel. – Csempe-Pempe elismerően bólogatott. Majd igen szakszerűen hozzátette: – A hidegvér az egyik legnagyobb kapus-erény.
Még akart valamit mondani a kapus-erényekről, de érezte, hogy figyelik. Megfordult.
Császár egyedül állt, és mintha már nagyon régen figyelné Csempe-Pempét. Valami szomorkás, réveteg kifejezés volt az arcán.
Talán bocsánatot akar k
