1944. március
A megígért „eltávozást” egyre csak halogatták az időjárás miatt. Egész héten könyörtelenül havazott, de aztán március első hetében a nap hirtelen kibújt a felhők mögül, és olyan elszántan semmisítette meg tél erőit, mint a szovjetek az ellenséget a keleti fronton. Hamarosan eltűntek a térdig érő hóbuckák, a fűszálak kibújtak a sáros, nedves talajból, ragyogó zöldek és erősebbek voltak, mint valaha. Habár még mindig büntetés járt a kihágásért, de amikor a foglyokat kivezényelték a munkába a kapun keresztül, egyesek kiléptek a sorból és leszakították a pitypangokat, csak hogy ámulva csodálják őket – ebben a világban tényleg vannak még virágok? –, és szinte nem is érezték a kápó botjának ütéseit.
Egy SS állt meg a zenei blokk bejáratában, mellette Miklós és von Volkmann vigyor
