1
Hampstead, London
Pamela Will ágya alól is hallotta Hugh kiabálást. Még pár centit előrenyújtotta a kezét, összerezzent a hónaljába hasító fájdalomtól, de matató ujjai pont elérték a zoknit. Hátranyomta magát, kiszabadulva a zoknival együtt az ágy lelógó középső eresztéke alól.
– Jövök! – Megrázta a zoknit. Mennyi por gyűlt össze! A fia alig négy hétig volt otthon, és csak a jó ég tudja, hogy került ide ez a zokni. De legalább most már megvan a pár. Felemelte a bőrönd tetejét, megkereste a másik zoknit – Will sosem kereste meg magának –, a kettőt csinos labdába tekerte, és besuvasztotta oldalra. – Kész a bőrönd, Hugh! – kiáltotta Pamela, lenyomva a poggyász tetejét.
Léptek gyors dobogása közeledett a lépcsőn, és Hugh rontott be a szobába.
– Will már a kocsiban van – mondta, ahogy fe
