1943. szenteste
A táborban a németek már reggel óta nagyon jókedvűek voltak. Alma zenekara viszont egyre jobban félt. A koncertet alig néhány óra múlva el kellett kezdeni. Alma úgy érezte, mintha egy kard lógna a feje fölött fenyegetően és közömbösen, készen arra, hogy bármelyik pillanatban ráessen. Miklós a kezét fogta, és biztosította, hogy Alma mindent elkövetett a zenekarért, amit csak tudott. Addig gyakorolt a lányokkal, amíg már nem érezte a jobb karját, amíg a karmesteri pálca olyan nehéz nem lett, hogy már az is kínzás volt, hogy felemelve tartsa. Addig gyakorolt, amíg a háta közepén egy ponton a lapockája alatt lüktetni nem kezdett a fájdalom, mintha a tábori Gestapo forró piszkavassal égette volna meg. Alma mégis úgy érezte, hogy nem tett eleget. Ha Flora vagy Violette rosszul j
