XIII.
Azt, hogy anyu meghalhat, Ádám teljesen kikapcsolta a gondolatvilágából.
Azon az áprilisi estén, ahogy ment hazafelé a csendesen szitáló esőben, valami furcsa, érthetetlen szomorúságot érzett. Lehet, hogy csak fáradt volt, ma is túlórázott.
A sarkon ibolyát árult egy néger gyerek, vett egy kis csokrot, anyu örülni fog neki. A pizza parlorban[39] kiválasztott egy szép, nagy pizzát, aztán még a magyar cukrászdába akart menni gesztenyés minyonokért, de már zárva volt. Ezen bosszankodott, de a kis Delicatessen még nyitva volt, itt vett helyette egy nagy tábla svájci csokoládét.
Ahogy benyitott a lakásba, feltűnt, hogy csend van. Nem szól a televízió, és anyu nem kiabál ki a hálószobából, hogy: – Végre itthon vagy!
Akármilyen korán ért haza, anyu azt mindig későnek tartotta.
Letette
