XXIV.
Carmen megszokta, hogy délelőtt 11 óra körül már mindig megbeszélte a countess-szel, hogy mit főzzön vacsorára, és főleg hogy hány személyre, lesz-e vendég…
Most már délre jár az idő, és a countess még nem csengetett neki.
– Mit gondol, menjek be hozzá? – kérdezte Olivért.
– Eszébe ne jusson! Nyilván alszik a countess, nem kell zavarni!
Carmen respektálta a butlert, az mégsem egy közönséges cseléd, mint ő vagy Grete. Eleinte nem is merte Olivérnek szólítani, mindig hozzátette, hogy Mr. Olivér!
De hát ennyi év alatt már feloldódott vele szemben a kisebbségi érzése. És nagyon rendes ember, azt meg kell hagyni, udvarias is, minden főztjét meg szokta dicsérni. Igaz, hogy külön, angolosan süti neki a steaket, merthogy azt kívánja.
Mindig megterít a konyha sarkában, ott esznek hárma
