I.
A hatalmas platánfa alatt kellemesen hűvös volt. Itt terítették meg az uzsonnaasztalt. A tó felől jött egy kis szellő, ez megmozgatta az évszázados fák lombjait és meglebbentette a halványsárga damasztabroszt.
Judith házában nem ültek a vendégek plasztik terítőhöz, nem ettek papírtányérokból. Mint egykor a rózsadombi villában, finom porcelánok voltak, csiszolt poharak, a különbség csupán annyi, hogy akkor a szögedi Marcsa szervírozta a jeges kávét, most itt a harlemi, néger Lorna a fagylaltot.
A fiatalok még lent voltak a tavon. Addig is Judith bridzselt a három vendégével. Ez a három öregúr állítólag valamikor halálszerelmes volt Judithba…
De ennek már majdnem fél évszázada. Így könnyű volt kiszámítani, hogy Judith közeledik a hetvenhez. Még mindig szép asszony volt, sötét haja mag
