2147. szeptember 2., hétfő, reggel 7 óra 45 perc
– Michelle! Indulnom kell, már késésben vagyok! – mondta dr. Starkin emelt hangon, hogy a felesége is meghallja odabentről.
– Rendben, Emmett! – kiabálta az asszony a konyhából. – Most nem adok puszit, mert még nem töröltem le az éjszakai pakolást az arcomról! Tudom, hogy nem szereted. Kifelé vidd ki, kérlek, a szemetet! Odatettem az ajtó mellé!
– Rendben! – kiáltotta vissza Emmett az ajtóból. Hangján nem érződött (legalábbis remélte, hogy nem), de kelletlenül grimaszolt, miközben felemelte a szemeteszsákot. Nem szerette, ha a felesége vele vitette ki. Félt, hogy valahol lyuk van rajta, és koszos lesz az öltönye. És nemcsak a ruháját, de az egészségét is féltette. Tartott attól, hogy átragad a zsákról valami baktérium a kezére vagy a ruhá
