2147. szeptember 16., hétfő
Két héttel később...
– Hallottál róla valamit? – kérdezte Brian.
– Semmit. Úgy értem, semmi újat. Semmi jót.
– Nem tudom, ez miért nem lep meg. Na jó, talán mégis tudom. Elárulom: a fickó sosem volt teljesen komplett. Az a papír zsebkendő mániája, amikről korábban meséltél... Élő ember nem csinál olyat! Még veled is zsebkendőn keresztül fogott kezet, amikor először találkoztatok a felvételed napján! Nem emlékszel?
– Jó, jó! Tudom, hogy kényszeres, mindig is az volt. De azért ezt... ezt akkor sem hittem volna! Te talán igen? – Brian nem válaszolt, csak a fejét rázta. Agatha így folytatta: – Az orvosok szerint nem várható javulás az állapotában. Valamilyen törés keletkezett az elméjében, és még a legerősebb szerekre sem reagál. Valószínűleg már egy életre íg
