– Bummmmmmm! – ordította Sigmarsson röhögve.
– Ekkor ismét kitört a pánik, a legénység újabb tagjai rohantak fedezékbe. Mármint az a megmaradt néhány, aki még bátran a kabinban bámészkodott, ahelyett, hogy segített volna. Kiderült, hogy feleslegesen rohantak szerteszét, mert Sigmarsson csak humorizált.
A mi jó kapitányunk ekkor gondjaiba vette a vorgon befolyás alatt cselekvő személy másik karját is. Mármint nem ellátta, hanem azt is eltörte. Hatalmasat rúgott rajta, és a fickónak jó esélye volt rá, hogy nemcsak a harci kedve, de most már a humorizálhatnékja is elszáll egy életre.
– Elkapta azt a szart, Gabe? – kiabálta a kapitány. – El ne eressze! Óvatosan bánjon vele!
– Megvan, uram, ne aggódjon. – Miközben még mindig tartottam a gömböt a lábfejemmel, lassan odanyúltam érte, felvett
