Oly távol, s mégis közel
Júlia alig aludt az éjjel. Megint ugyanaz a visszatérő álom nyugtalanította. Azt nem beszélték meg a pszichológussal, hogy az álmait írja-e le, de mivel úgysem tudott visszaaludni, elővette a gépet, és megnyitott egy Word-dokumentumot. Kiskora óta gyötörte ez az álom, vagyis az álmában lévő szereplők sorsa. A legutóbbi éjszaka viszont borzalmas volt. Annak idején mesélt erről az apjának, aki azt mondta, hogy a művészlelkek sokszor olyan erős fantáziával rendelkeznek, hogy képesek saját világokat megalkotni, és akár abban élni. Mióta Júlia a pszichológussal a múltjában és a szüleihez fűződő kapcsolatában turkáltak, minden ilyen jellegű mondatnak komoly jelentőséget tulajdonított, mintha minden a Juliennel való találkozásra akarta volna felkészíteni. Ehhez képest hi
