A sors útjai…
A repülő rázkódni kezdett, ennek ellenére Julien meglepő higgadtsággal ült a helyén. Számtalan repülőúttal a háta mögött egyáltalán nem aggódott a légörvény miatt. Ezt valóban kicsit rizikósabbnak érzékelte, talán azért, mert az előbb az utastéren végigszáguldó stewardess mosolya nem tűnt őszintének. A mellette ülő srác idegesen fészkelődött. A barátnője a belső széken folyamatosan nyugtatta, hogy ne aggódjon, nem lesz baj, mert még olyan fiatalok, nem halhatnak meg. A halál szóra Julien elmosolyodott. Nem biztos, hogy egy rettegő embert ezzel meg lehet nyugtatni, gondolta. Odafordult hozzájuk:
– Nyugi! Ez normális ebben az évszakban – mondta a srácnak.
– Mi? – nézett rá értetlenül a pániktól izzadó fiú.
– A légörvény. Ez a klímaváltozás miatt egyre többször elő fog fordu
