1539‒1540
Anna teljesen felfrissülve ébredt. Lady Suffolk javaslatára felmászott a tetőre, és elállt a lélegzete a látványtól. Tiszta, csípős idő volt, és messze alatta a nap sugarai csillámlottak a tengeren. Még Franciaország partjait is látta. Anglia zölden és dombosan és sűrű erdőkkel borítva terült el körülötte.
Visszatért a szobájába és éppen reggelizett, amikor dr. Olisleger megérkezett.
– Örömmel látom, hogy Felséged már Angliában és biztonságban van – mosolygott atyáskodón. – Suffolk herceg, dr. Wotton és én úgy gondoljuk, hogy önnek és a kíséretének Doverben kellene maradniuk vasárnap és hétfőn.
Anna örült, hogy kipihenheti az utazást. Ennek ellenére siettetni akarta a távozást, és másnap reggel magához rendelte Suffolk herceget, hogy megkérdezze, nem indulhatnának-e el azonn
