Nos, ez egy megmosolyogtató vidám emlék csupán. Nem úgy, mint az első látogatásunk Balatonszépén…
Egy mind termetben, mind habitusban Sturm fölé magasodó jóságos öregnek köszönhettük az ingyen fuvart nagy pocakos feleségemmel. Mivel a füredi vitorlázó elit továbbra is igyekezett nem tudomást venni rólunk, Antal (nekünk csak Tóni), a Stefánia Yacht Club gondnoka kötött el egy hajót a kedvemért.
– A legtöbb csak dísznek van ott, öt métert nem ment még a vízen, csak presztízsből tartják – morogta, miközben korát meghazudtoló fürgeséggel tekergetett valami rézkurblit, majd visszatért a pányvával rögzített kormányrúdhoz.
Az időjárás, a szél igyekezett a kedvünkben járni, tempósan haladtunk a legmodernebb kutter vitorlázatnak köszönhetően, és esélyes volt az is, hogy még aznap letudhatjuk a v
