Amiről csak egy idősebb újságíró kollégám mondása jutott eszembe, aki szerint, ha az istenek el akarnak pusztítani valakit, akkor azt először ígéretesnek nevezik.
Ehelyett azonban Emma mellé hengeredtem és egy jól hangzó Henry James-okossággal („Ha valaki egészséges, van tisztes vagyona, nyugodt lelkiismerete, és nem zaklatják olyan rokonok, akiket szégyellnie kellene, akkor az illető kénytelen beismerni, hogy boldog”), rávettem, hogy szabaduljon meg a gombóccá gyűrt lepedőjétől.
Szóval úgy kerülgettük egymást, mint holmi bolydult kertművelők és filológiaprofesszorok egy személyben, mert sem időnk, sem bátorságunk nem volt nyíltan kimondani, hogy valójában mit is gondolunk arról a „lakatlan szigetről”.
Úgyhogy amikor végül is jó széllel megtámogatva elvitorláztunk megszemlélni a „birtok
