– Ez furcsa – állapította meg komoly képpel –, egyszer az a bajod, hogy nem akarsz urizálni, máskor meg nem bízol abban, hogy szót értesz a munkásosztállyal. Ahogy érzékelem, éppen nem tudod, hogy igazából mit akarsz. De nagyon egyszerű, gondolj a fiad jövőjére, arra, hogy miképpen biztosíthatod számára a legtökéletesebb egzisztenciát.
– Te hallod magad, drágám? – kérdeztem a szándékoltnál kissé élesebben. Mi ez a biztonságmánia? Úgy beszélsz, mintha hirtelen megöregedtünk volna és el kell rendeznünk a jövőt!
– Amibe viszont, ha jól értettem, egy olyan kaland, mint a borkészítés már nem fér bele… – feleselt összehúzott szemmel.
– Nem azt mondtam, hogy nem szeretném – védekeztem erőtlenül –, de hát lássuk be, az is csoda a mai világban, hogy egy sorra fizetett egyszerű újságíróból laptul
