INDIE
Hat hónappal később
Kopp, kopp, kopp, kopp, kopp, kopp.
A cipőm talpa elszánt kanáriként ostromolta a gránit járólapot. Bele kellett mélyesztenem a körmeimet a combomba, hogy leállítsam a nyughatatlan és ostoba szívem ritmusára rángatózó lábamat.
Fogd be, szív!
Nyugodj le, szív!
Ne nyüzsögj, szív!
Semmi ok nem volt a pánikra. Egy kicsi sem. A legkevésbé sem.
Meg fogom kapni a munkát.
Felemeltem a fejem, és a legszélesebb, leglelkesebb mosolyomat villantottam a velem szemben ülő nőre.
– Amikor meghirdettük a személyi asszisztensi pozíciót, hát, hogy is mondjam…? Hazudtunk – csapta le a krómszínű MacBook tetejét, és szétterpesztette rajta csontos, manikűrözött ujjait, láttatni engedve a gyűrűjét, aminek az árából fel lehetne vásárolni az egyre fejlődő városrész felét, ahol la
