– Mennyi… idős voltál? Tizenhét? – Megregulázta a hangját, megkeményítette a vonásait. Újra magára öltötte a pókerarcát.
– Harmadikos gimis – bólintottam. – Addig kitűnő tanuló voltam. Szárnyaltam. Úgy volt, hogy a teljes tanulmányi ösztöndíjat célzom meg, ám a baleset után a jegyeim gyorsan leromlottak. Részben azért, mert részmunkaidős állást kellett vállalnom, ami elvett a tanulóidőmből, de leginkább azért, mert elvesztettem a motivációmat anya támogatása nélkül. Az utolsó évre annyira rossz lett a helyzet, hogy éppen csak sikerült leérettségiznem. Meghasaltam spanyolból, és egész biztos vagyok benne, hogy az angoltanárom is csak megszánt. – Alex megvakarta az állát, miközben bedöntött egy citromos tonikot, és kibámult az ablakon.
– Valószínűleg még jobban utálsz engem, amiért letartó
