A bátyám fel fog bukkanni otthon. Ezt mindketten tudtuk.
Bocsánatért fog esedezni, és megígéri, hogy soha többé nem történik ilyen.
„Csak egy botlás volt!”
„Azok után, amin keresztülmentünk.”
„Na, Nat, tudod, hogy a családom a mindenem!”
Ó, igen, a bátyám elragadó volt. Soha nem emelte fel a hangját a feleségére, nem bántotta, és nem okolta őt a gondjaiért. Nat vele maradna, a kapcsolatuk alapjában pedig egyre nagyobbá válna a repedés, amin keresztül Ziggy boldogsága elröppenne.
– Ha akarsz beszélni róla, tedd meg – hasított baljós gondolataim közé Alex jeges hangja. A bakancsa a két kinyújtott lábam között volt. Csak a bokámhoz ért hozzá, mégis annyira illetlennek hatott. De persze a folyosón ültünk, szem előtt, mint minden szaftos titok, aminek titoknak is kellett maradnia.
Elmere
