– Nem – mondta ugyanazzal a kimért hangsúllyal, a testével még inkább fölém tornyosult, mire a komód fogantyúi a derekamba mélyedtek. A lábunk összegabalyodott, de nem volt egyéb kifogásom arra, ahogyan a testem reagált. Mintha legszívesebben táncra perdült volna, és levetette volna magát egy szikláról.
– Miért? – leheltem.
– Szükséged van erre. Nekünk van szükségünk erre. Ez a mai nem Fallonról szólt. Az eljegyzés meglepett, persze, de nem ezért borultam meg. Hanem azért, mert a barátaim megfosztanak minden csepp befolyástól és szabadságtól. – Egy pillanat szünet, aztán nyelt egyet. – Véletlenül összetörtem Taniát.
A gyomrom bucskázott egyet, és borzongás futott végig a hátamon. Megölte Taniát. A teknőspáncélját. Tania inspirálta, megvédte őt, mellette volt. Leesett az állam.
– Hogy…
