CATHLYNToszkána nem igehirdetés, hanem áldozat
„Anya tényleg egy pók. Egész életében a semmiből szőtt mindent: ennivalót, csodás ruhákat, szeretetet, taníttatást és tetőt a fejünk felé. A pók lánya vagyok. Gyönyörűnek látom őt. Egész életemben azon igyekeztem, hogy boldoggá tegyem. Mert amikor boldog, az egész ház ujjong, a falak szélesen mosolyognak, a függönyök repesnek örömükben, a világoskék párnahuzatok nevetnek a kitárt ablakokon beáramló napfényben, és a lángnyelvek vidám táncot ropnak a tűzhelyen.”
(Rani Manicka)
Hosszan néztem Daniele után, mert ahogy távolodott, már nem is voltam benne olyan biztos, hogy tényleg elhangzott az az ultimátum, amit hallani véltem. Elmondani a szüleimnek? Ennél szörnyűbbet el sem tudok képzelni. Elszorult a mellkasom, ha belegondoltam, ezzel bevall
