CATHLYNAz utolsó csepp a pohárban
„A hordónak az a természete, hogy vagy tele van borral, vagy üresen áll. Olyan, mint az emberek szíve…”
(Eötvös Károly)
Napok óta nem hallottunk semmit Biancáról, Giovanniról vagy Sergióról. Olyan volt, mintha a föld nyelte volna el őket, ami ijesztő volt, de senki nem mert kérdezni vagy szóba hozni a témát. Nyomasztó volt a mély hallgatás a téma körül, hiszen tudtuk, mindannyiunk gondolatait csak ez köti le.
Nem segített a helyzeten az sem, amikor beállított Matteo, és közölte, hogy Esposito nem élte túl a Bianca által ejtett sérüléseket. Hiába küzdöttek napokig az életéért, végül feladta a harcot.
– Talán jobb is így – szűrte ki a fogai között Daniele. – Ha túlélte volna, én ölöm meg azért, amit a húgommal tett.
– Átérzem, amit mondasz, csak ez jel
