– Add ide, összeöntöm én őket! Én már úgyis megszegtem minden isteni szabályt – kapta ki őket a kezemből.
– Ho-ho-ho! Megvesztél? Ez nem úgy működik, hogy csak úgy összekevered a kettőt – ragadtam el őket tőle.
– Akkor ne gondolkodj annyit! Életedben először csináld végre azt, ami jólesik, és ne azt, amit helyesnek vélsz – felelte ingerülten.
– És ha nem jön össze? – néztem felváltva a két palackot.
– Újra próbálkozol.
– Igazad van – bólogattam egyre határozottabban.
– Az a baj, hogy túl komolyan veszed az életet, Daniele.
– Már hogyne venném komolyan! A bor a föld és a szőlő lelke, egy személyiséggel felruházott élő, lélegző anyag. Nem lehet nem komolyan venni. A bor maga a palackba zárt történelem, magába zár mindent abból a pillanatból, amikor ledugózzák. Sosem lesz két egyforma
