CATHLYNBelladonna
„A bor elaltatja a férfiak lelkében a fájdalmat, mint a mandragóra az embereket, és lángra gyújtja a vidámságot, mint a tűz az olajat.”
(Szókratész)
Lustán nyitogattam a szemhéjam. Hihetetlenül kimerültnek éreztem magam, mert a sok probléma az elmúlt napokban lenyomott, de tudtam, ha elalszom, nem lesz sem isten, sem ember, aki lelket ver belém. Fel kell kelnem!
– Daniele – nyöszörögtem, és ébresztgetni kezdtem a férjem is. – Daniele, ébredj! Elaludtunk! – pillantottam a karórámra. – Jézusom! – tápászkodtam fel, mert rádöbbentem, hogy elszaladt az idő. Sebesen kapkodtam magamra a cuccaim, de Daniele meg sem mozdult. – Édesem! – szólongattam. – Segítenünk kell a többieknek, hamarosan vacsoraidő – ráztam meg újra, de a keze ernyedten zuhant a teste mellé. Elbizonytalano
