CATHLYNTörések mentén
„Mindenkiben két ember lakik, az a másik néha napokig áll elrejtőzve, mint valami árnyék vagy kísértet a padlás kéményéhez lapulva, de nyomban lejön a padlásról az első pohár bor után.”
(Cserna-Szabó András)
A rémálom ugyan véget ért, de mire bekövetkezett ez a pillanat, az én idegeim mondták fel a szolgálatot. Nem beszéltem róla senkinek, de amikor Daniele élet-halál között lebegett, éjszakánként gyakran felriadtam, és életem legfélelmetesebb élményeit éltem át. Arra eszméltem, hogy zuhanok. Heves szívdobogás jött rám, alig kaptam levegőt, és az a halálfélelem… Amikor végre elmúlt, még sokáig remegett a kezem-lábam. A remegés miatt alig tudtam lenyugodni és visszaaludni. Időbe telt, mire rájöttem, pánikrohamok gyötörnek. Minden ilyen alkalom maradandó emléket hagy
