ILLÚZIÓ
I
ISzép nyári este volt. A kertben terítettek, a kis kerek asztalokon narancsszínű ámpolnák világítottak; Közvetlenül a terasz alatt egy néger zongorista játszott, túl hangosan verte a billentyűket.
Robert elhatározta, hogy a terasztól legtávolabbi asztalhoz fog ülni, a zene zavarta volna a beszélgetésben.
De kivel beszélgessen? Nem ismert itt senkit, csak a házigazdát, aki meghívta.
Már megbánta, hogy eljött erre az úgynevezett „házavatásra”.
Egyáltalán ki ez a Mr. Perkins? Futólag találkozott vele nagy néha a bankban.
A feleségét meg most látta először. Szörnyű nő volt, nagy darab, idomtalan, mint egy őrmester női ruhában. De mindenkire elbűvölően mosolygott, Robertre is.
Kezében egy pohár pezsgővel, amit piros frakkos pincérek hordtak körül nagy ezüsttálcákon, tétován né
