Tempós léptekkel halad az áruházhoz közeli buszmegálló felé. Az utca kihalt, a parkolóban csak pár autó, semmi élet. Áron felsóhajt. Micsoda álmos kisváros! Ha pár éve azt jósolta volna neki valaki, hogy itt fog kikötni, hát körbe röhögte volna az illetőt. De muszáj volt ide jönni, nem választhatott, egyszerűen ide száműzték. Határozottan hiba volt megdugni a főkapitány feleségét. Meg a barátnőjét. Legfőképp egyszerre, vagy legalábbis egyazon ágyon.
Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy fölmegy Emmához, de aztán lemond a dologról. Még nem lehet, még nem fedheti fel magát. Persze az lenne az igazi, ha Emma jönne rá, hogy ő kicsoda, de ebben nem is mer reménykedni, ilyen tényleg csak a filmekben szokott megtörténni. Nem tehát mást, mint hogy egyszerűen kivár. Az élet majd hozza magá
