A kórházi ágynál hárman állunk. Nem mondhatnám, hogy teljesen fesztelenül, felszabadultan érzem magam. A két ismeretlen nő is láthatóan aggódik Áronért, ugyanakkor dühösek rá és csalódottak. Mindazonáltal úgy gondoltam, két megcsalt tyúk nem fog megakadályozni abban, hogy láthassam milyen formában van, hogy ne kelljen folyamatosan aggódnom és lelkifurdalással ébrednem amiatt, hogy nem értesítettem azonnal a rendőrséget, mikor a kislány telefonált.
Áron egy pillanatra megmozdul, és kinyitja a szemét. Úgy tűnik, azonnal befókuszálja, hogy mennyien vagyunk, mert egy fáradt sóhaj kíséretében inkább újra behunyja a szemét.
– Na, már ébredezik. Mondtam én, hogy csalánba nem üt a ménkü – állapítja meg Liza a kis Emmával a karjában.
– Nagyon rossz állapotban van. Azt mondta a doktor, hogy napo
