– Olyan jó cuccot pumpált belém az a szuper hapsi. Mi a fenének kellett még fejbe is vágnia? – kérdezem.
Áron egészen közel hajol hozzám. Azok az elképesztő zöld szemek. Próbálkozom a gondolatátvitellel. Csókolj meg, könyörgöm, csókolj meg! – kérem a szememmel.
– A mindenit, valami megváltozott – bolondozik. Olyan a hangja, mint a telefonban, mikor még a One Night Only megbízásából szórakoztattam.
– Hát persze. Az a spéci anyag még mindig dolgozik bennem. Plusz altattak, nemde? Hát emiatt a sok ízé, szer miatt érzem magam furcsán. Amúgy semmi sem változott – mormogom.
Semmi nem változott, persze, csak a hangodtól elvesztem a fejem. Veszettül kívánlak.
– Csak mert tényleg olyan vagy, mint aki baromira hálás, hogy megmentettem az életét ki tudja már hányadszorra – ugrat, és egy rendet
