KÉT KÁVÉ
Az előcsarnok tömve volt. Még a fotelek karfáján is ültek, sokan hoztak virágot, a csokrokat az ölükben tartották és várták, hogy végre három óra legyen.
A nagy üvegajtó előtt mint egy Cerberus állt őrt egy barátságtalan arcú néger ápolónő.
– Sajnálom, de a látogatási idő háromkor kezdődik! Addig nem lehet a betegekhez felmenni!
Ezt ismételgette el mindenkinek már szinte gépiesen. Mary is odament hozzá, megpróbált a kezébe csúsztatni egy ötdollárost, hátha akkor soron kívül beengedi.
– Nem kivételezhetünk senkivel! – mondta elutasító hangon az ápolónő.
– New Yorkból jövök, több mint másfél órát vezettem, kérem legyen erre tekintettel!
– Majdnem mindenki New Yorkból jön, a sebesültek nagy része odavalósi!
Mary visszament a helyére, de közben már odaült valaki. Egy nagyon ör
