Nem ismertem fel a csengőhangot. Az enyém a La Bamba, ami mindig szórakoztató volt, a meetingeket kivéve. Darrellnek egy sokkal átlagosabb, a telefonhoz járó csengőhangja volt. De ez más volt. Olyan volt, mint egy egyre erősödő szellő. Mire mindketten felkeltünk, már szélviharrá nőtte ki magát.
– Mi ez? Mi csörög? – kérdeztem, a függönyök között besurranó hajnali fénybe hunyorogva.
Darrell artikulálatlanul felnyögött mellettem.
– Ez ébresztő vagy egy hívás? – kérdeztem, ahogy nagy nehezen felültem.
Az ágy hirtelen rugózott egyet. Darrell villámsebességgel kipattant az ágyból, és még meztelenül átszelte a hálószobát.
– Aludj vissza – mondta, és gyorsan hátranézett a válla felett.
Addigra már ültem, és a takaró lehullott a csípőmhöz. Akkor először még csak egy pillantást sem vetett a m
