– Mit gondol, én mit kapok, hogy meglógattam a motort? De vállalom a maga kedvéért…
Kérőn nézett Cynthiára, és megfogta a kezét. Aztán hirtelen megfordította, és megnézte a tenyerét.
– Úgy látom, már meggyógyult. De azért kap egy kis utókezelést…
Belecsókolt, úgy, mint a múltkor.
– Hagyjon – mondta Cynthia, és lassan elhúzta a kezét. Nem akarta azt a furcsa érzést, amit a múltkor, de most, ahogy hozzáért a fiú nedves szája a tenyeréhez, ismét végigfutott rajta a borzongás, és arra kellett gondolnia, milyen lenne, ha a száját csókolná meg…
– Eső lesz – mondta hirtelenül. – Már azért se mehetünk! Nézze azokat a csúnya fekete felhőket, Pireuszban már biztosan zuhog is…
– Ott… az lehet! De itt nem fog esni! Majd meglátja, milyen jól fogunk szórakozni!
Cynthia egy ideig még kérette magát
