Valaki megsimogatta a hajamat.
Felriadtam, a hátamra fordultam a párnán, megpróbáltam elhúzódni az ágyam szélén ülő alaktól. Belepislogtam a sötétbe, tájékozódni próbáltam, de a szívem hevesen vert.
– Én vagyok.
– Cameron? – Feltornáztam magam a fejtámlához.
Előrehajolt, és bekapcsolta az éjjeli lámpát.
– Nem akartalak felébreszteni – mondta botladozó nyelvvel. – Csak rád akartam nézni.
– Valami baj van? Jól vagy?
Még soha nem láttam spiccesnek. Volt benne valami kisfiús sebezhetőség. Hunyorgott, véreres szeme elé kapta a kezét a lámpa hirtelen fényében. Szexis volt a reggeli borostája.
– Kérlek, mondd, hogy nem motoroztál ilyen állapotban? – estem pánikba.
– Taxival jöttem. – Felemelte az ujját. – Taxival.
– Hol hagytad a motort?
A szemembe nézett.
– Semmi sem történt az Ensla
